Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal.
Lehetsz gazdag, vagy szegény, buta, vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad.
Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?
Tegnap végre megnéztem. Hoztam az átlagot, az utolsó 20 percet végigsírtam. Tudom, hogy a kutyák élete a minékhez képest rövidebb, de akkor is nehéz elfogadni.
Én már két kutyusomat engedtem el. Alex hirtelen távozott, Dalmánál volt egy kis idő felkészülni az elkerülhetetlenre. A lényeg szerintem, hogy boldog, tartalmas életet éljünk együtt, és akkor talán, talán könnyebb lesz kicsit az elválás…
