Dalmata
Ősi jugoszláv-fajta; már az ókori leletek között is szerepelnek a dalmatákhoz eléggé hasonló pöttyös kutyák. Nyilván ennek alapján vélik úgy, hogy az egyiptomi agár és a dog keresztezéséből keletkezhetett; mások szerint viszont a bengáli vizslák leszármazottja. Mindenesetre nem agár és nem is dog, de nehezen sorolható be bármelyik fajtacsoportba. Az ókorban gyors, szívós, nagy testű kutyák lehettek, s inkább a dogokhoz, mint az agarakhoz hasonlítottak, de ez a típus a középkorban valószínűleg kiveszett, majd agárszerűbb, könnyebb változata terjedt át Európába. Hitet érdemlő forrásokból annyi megállapítható, hogy 4-600 évvel ezelőtt egyes törzseit már ismerték Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban; Angliában is legalább 300 éve tenyésztik.
Ma ismert típusát tulajdonképpen az angol tenyésztők rögzítették, és pöttyös kutyának, illetve kocsikísérő kutyának, később hintókutyának nevezték, elárulva ezzel feladatát. Főként lovasok és postakocsik kísérőjeként, védelmezőjeként szerepelt, kezdetben falkában, később kisebb csoportokban.
A fajta első standard leírása 1850-ből való. Ezt később újra és újra módosították, majd végleges formájában 1962-ben rögzítették.
A dalmata ma már szinte az egész világon népszerű kedvenc, de házőrzőnek, vadászkutyának, illetve őrző-védő ebnek is igen hasznos. Értelmes, tanulékony, fölötébb aktív kutya; különösen vonzódik a gyerekekhez, békés természetű, ritkán válik morózussá.
Vizsla alakú és nagyságú, elegáns kutya. Feje hosszúkás, szeme közepes nagyságú, kerek, füle lelóg. Háta egyenes, izmos, mellkasa nem túl széles, de mély, fara gömbölyű. Végtagjai egyenesek, izmosak, Farka a csánkig ér, a hegye felé fokozatosan elvékonyodik. Figyelő helyzetben vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű, kemény; színe fehér, fekete vagy barna foltokkal tarkítva. A kanok marmagassága 55-61; a szukáké 50-58 cm; testömege 25-30 kg.
